Végülis nem tartottak bent csütörtökön, bár nagyon dilemmázott az orvosom. A virrasztás nem ment túl jól, hajnalban kiájultam, utána pedig az orvosszerint néhány másodpercig kontaktusképtelenségem volt, szemeim felakadtak, nem tudtam hol lakok, és mi a dátum(szerintem 2007.febr.24. volt) illetve egy ideig a bal lábam befelé "rotált"-->ezt még azóta se tudom elképzelni, hogy hogyan. Kaptam ismét epilepsziára gyógyszert, Trileptál a neve. Remélem beválik, és nem lesznek olyan hatásai, mint anno a Lamitrinnek. Nagyon jó hogy nem tartottak bent és a neurológusommal is mindent meg tudtam beszélni, és teljesen megértett. A hétvégén végig sokat pihentem így el tudtam menni szerenádozni is. NAgyon jó volt, nagyon élveztem, közbe volt hogy párperceket szundikáltam, de nagyon jó volt. Ma pedig elballagtunk. Osztályfőnökünk nagyon sírós tipus és nagyon-nagyon szeretjük, amolyan pótanyánk volt mindvégig. Tudtam, hogy ma is sírás lesz, de úgy gondoltam én nem fogok, majd csak az érettségi banketten. Hát nem jött össze, az egészosztály végisírta az egészet:) Nehéz, hogy vége. Nagyon sok erőt, szeretet, és támogatást kaptam, rengeteg élménnyel gazdagodtam, és nagyon jól éreztem magam. Most pedig ennek vége, elszakadnak a szálak, és cask a legerősebbek maradhatnak meg. Mindenki elkerül az országban szerteszét, más barátai lesznek, más körbe kerül. Egyelőre még nem tudom milyen lesz nélkülük... Még kiélvezem az érettségibankettig az összes aprópillanatot.